nemtudokcímet. #4

Igen, tudom megint régen írtam, pedig most még több minden történt, mint a legutolsó bejegyzésem előtti bejegyzés óta.. Meg fogom számozni a dolgokat, hogy követhető legyen.. :")

• Szóval, aki olvasta a 2. bejegyzést, az már tudja, hogy mi történt velem osztálykiránduláson, amikor részegen rámásztam a fiúra, aki tetszik. Ez az előismeret szükséges ahhoz, hogy ezt most megértsétek.:") Az történt, hogy az egyik legjobb barátnőm még májusban meghívott a szülinapi bulijába, ami jövő szombaton lesz, én pedig megígértem, hogy elmegyek. Azt azonban nem tudtam, hogy annál a srácnál tartja, aki nekem tetszik kb 1 éve... ez ugyanaz a fiú, akire rámásztam. Szerdán pedig a sráccal vásárolni megyünk... érdekes lesz tehát a jövő hetem. Azt viszont meg kell említenem, hogy szombaton buliba megyek, tehát lesz pia, viszont tudjuk, mi történik velem, ha akkor iszom, amikor ott van. Nem hinném, hogy ki fogom bírni józanul, ami érdekesen fog elsülni.. megint.

• A másik pedig egy remek este történései. Én egy olyan városban lakom, ahol nyári estéken a város és környékének sok tinije kitódul egy térre, és ott szórakozik (legfőképp ivászatra, cigizésre, és vízipipára tessék gondolni!). Egyik este két barátnőmmel mi is elmentünk, mivel egy fesztivál volt a téren. Leültünk egy padra, és egyszer csak megállt előttünk pár fiú, akik elkezdtek azon vitázni, hogy a "szőke" (vagyis én) vagy a "barnák" (barátnőim) a szebbek. Az egyik fiú teljesen rám szállt, legalább tízszer elmondta, hogy mennyire tetszem nekik. Azért az úgy nagyon jól nézett ki, hogy ott volt náluk az üres borosüveg... félreértés ne essék, mi nem ittunk egy kortyot sem. 
  
• Na és a legjobb: holnap betöltöm a 16. életévemet! Ez vicces, mert rájöttem, hogy az utolsó sokk, ami 15 évesen ért az az, hogy a kedvenc együttesem (One Direction) egyik tagjának (Harry Styles) nagynénje kétszer is retweetelt twitteren. Az is érdekes, hogy retweetelte a tweetemet, amiben arra kértem, hogy kövessen vissza, de nem tette meg. Viszont annak nagyon örülnék, ha az első sokkom 16 évesen az lenne, hogy valamelyik jómadár visszakövet...:) és ha már itt tartunk, nem csak nekem lesz szülinapom holnap, hanem holnap lesz 2 éve, hogy a One Direction összeállt. Valamint Paul Wesley (#TeamStefan vagyok:D) is holnap tölti be a harmincat, és persze Daniel Radcliffe sem maradhat ki a sorból a huszonharmadik születésnapjával! Hű, ez tényleg egy szerencsés nap volt a megszületésre.. :D

Mára ennyi, a buli után valamikor beszámolok a történtekről, már csak azért is, hogy kiírhassam magamból a fájdalmamat, dühömet vagy egyéb problémás érzelmeimet. 

BrokenAngel xx

         

Düh #3

Nem szeretnék kertelni a bejegyzés előtt, csak annyit fűznék hozzá, hogy nagyon régen írtam már, pedig sok minden történt. Igazából én ilyen vagyok, velem mindig történik valami.


Lassan egy hónapja, d valahogy még mindig azzal a fiúval vagyok elfoglalva. Egész pontosan azért, mert idegesít. Oké, nem a fiú, hanem a lány, aki tetszik neki. Van egy barátnőm, aki ismeri, és mindig is azt mondta, hogy utálja a csajt, amit én sosem értettem, mert nekem mindig szimpatikus volt, jóban is vagyunk. Viszont tegnap kihozott a sodromból. Már több, mint fél éve munkát keresek, hogy legyen egy kis pénzem, de nem találtam. Erre neki egy szempillantás alatt sikerült egy egész jó munkát szereznie. Megkapta a fiút, aki nekem tetszik. Egyetlen kérdésem van: miért éli azt az életet, amit én már rohadt régóta szeretnék?! Hol van az igazság?! Ez a csaj csak egy hülye liba, egy tonna sminkkel. 


A másik pedig az, hogy nektek mi a véleményetek erről a 'seen' dologról a facebook chatben? Szerintem ez nem volt jó húzás. Aki lájkolt idézetes oldalakat, szinte mindenhol meg van említve, hogy milyen rossz. Eddig nyugtathattad magad azzal, hogy csak valamiért nem tudta elolvasni, vagy nem volt ideje, és mennie kellett, aztán elfelejtette. Viszont most, hogy ott van, már tudod, hogy ki az, aki nagy ívben szarik rád (elnézést). Ez most jó, vagy rossz? Jó annyiban, hogy megtudod, ki az, akit nem érdekelsz, és tudod, hogy kinek nem érdemes írogatni. Viszont rossz, mert ez nem biztos, hogy kellemesen érint. Így már nem fogjuk tudni magunkat buta kifogásokkal nyugtatgatni, amikről tudjuk, hogy nem igazak, de legalább elhitettük magunkkal, és jobban éreztük magunkat. Ez itt mind saját tapasztalat. 


Remélem, nem gondoljátok azt rólam, hogy csak egy kislány vagyok, aki nem találja a helyét a világban, és csak hisztizni tud. Én nem ez vagyok. Tudom hol a helyem, és igyekszem elfogadni. Nem arra gondolok, hogy egy örök vesztes vagyok (pedig sokszor így érzem), mert tudom, hogy egyszer csak összejön valami, én pedig várom azt a napot, amikor végre nekem is sikerül valami. Nem vagyok szomorú, a barátaim tartják bennem a lelket, és amíg Ők vannak, nincs okom szomorkodni, főleg nem nyáron! ;)

BrokenAngel xx 

Broken. #2

Az ágyamban ülök, laptop az ölemben, és azon gondolkodom, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen. Igen, ezek az önpusztító, pesszimista, mégis mindennapos gondolatok ismét hatalmukba kerítettek. Nem szeretem őket, mégsem tudom kiverni a fejemből az efféle gondolatokat, hisz zavar, hogy itt vannak a közelemben. Sokszor ok nélkül töröm ezen a fejem, de azt hiszem, most nem. 

Múlt héten voltunk 3 napos osztálykiránduláson, és első este csináltam egy hülyeséget. A kiszemeltem láthatóan mással flörtölt, nekem pedig rosszul esett. Végül benyitott az egyik fiú a szobánkba, és megkínált piával. Gondolom mondanom sem kell, hogy mi lett a vége. Túl sok volt, és elveszítettem az irányítást a tetteim, szavaim felett... egyszóval berúgtam. Még sosem ittam ennyit, így a kevés is megártott. Kimentünk az udvarra az egyik lány osztálytársammal, aki szintén felöntött a garatra, és jött szembe a kiszemeltem. Nem kellett volna, de nem voltam az önmagam ura, így azonnal rámásztam, de ha ez még nem lenne elég, a másik lány is ugyanígy tett. Belül éreztem, hogy ebből még nagy baj lesz, főleg, mert elkezdtem azzal a lánnyal veszekedni a fiún. Miután kijózanodtam, és rájöttem, hogy mit is műveltem, azonnal sírva fakadtam. Legszívesebben meg sem történtté tenném még most is ezt az egész éjszakát, de mivel nincs ilyen képességem, nem tudom. Másnap persze bocsánatot kértem tőle, de tudtam, hogy már biztos abban, hogy mit érzek iránta. Tegnap ezt az egyik barátnőm, aki nagyon jóban van vele, megerősítette. Azt is mondta, hogy 1 hónapja vette észre a srác, hogy furcsán nézek rá, és hogy nem érti, hogy lehetséges ez, hiszen alig dumáltunk. Szeretném elmondani, hogy ez nem igaz. Nyáron ismerkedtünk meg facebookon, és több, mint 2 hétig mindennap órákat beszélgettünk, és volt, hogy ezek a beszélgetések szinte egész éjszakán keresztül tartottak. Ennyi idő alatt szerintem elég jól meg lehet ismerni valakit. Na, meg aztán egyszer találkoztunk is. Azt az estét soha sem felejtem el. Megdicsérte a parfümömet, és mivel koncerten voltunk, a kedvenc számom alatt megbökött, az égre mutatott, ahol 11 hullócsillagot láttunk. Ez amolyan tipikusan romantikus filmekben előforduló jelenet lehetett, mégis ott tartunk most, hogy - nem szeretnék csúnyán fogalmazni, de jelen esetben máshogy nem tudok - nagy ívben szarik a fejemre. Biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálja ezt, hogy nekem rossz legyen, és lehet, hogy rosszul látok valamit, de nem is csak a jó szándékot érzem benne. Az, hogy év elején próbáltam a barátja maradni, Ő pedig először társ volt ebben, majd szépen lekoptatott, véleményem szerint nagyon szemét húzás volt tőle. Igazából már mindegy is, nem számít. Miután világosan közölte, hogy nem akar tőlem semmit, soha, ezek után már semmi sem számít. Próbálnám kitörölni a fejemből az összes hozzá kapcsolódó emléket, de arra jutottam, hogy ez képtelenség. Összetört.

Mire ezt most megírtam, a szemeim könnyesek lettek, elhasználtam jó néhány papírzsebkendőt, mégis jobban érzem magam, amiért ezt kiírhattam magamból. Nem hittem volna, hogy ennyit könnyíthet az írás az ember lelkén, pedig ez az életem. AZ írás, és a kedvenc együttesem az a két dolog, ami tartja bennem a lelket.          

Bemutatkozás #1

Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel is kezdjem az írást, aztán rájöttem: mivel mással, mint a bemutatkozással? Tudom, hogy azt írtam, névtelen szeretnék maradni, és ezt továbbra is fenntartom. A bemutatkozásom csupán annyiból fog állni, hogy leírom, milyen is vagyok, és hogyan látom a világot.

Először is kicsit kevesebb, mint 2 hónap múlva töltöm be a 16. életévemet. A barátaim szerint kedves, aranyos, megértő, megbízható, segítőkész, humoros, sokszor bolond, néha idegesítő, és alkalmanként hisztis vagyok. Imádom a zenét, és azokat az idiótákat, akiket a barátaimnak hívok. Nélkülük sehol sem lennék, ezért nagyon fontosak számomra, de szerintem ezzel mindenki így van. 

És jöjjön a világszemlélet...

Alapjába véve szeretek élni, de sokszor elegem lesz belőle, és úgy érzem, hogy nincs értelme tovább létezni. Ilyenkor legszívesebben egy autó elé ugranék, vagy fejbe lőném magam, de nem tervezem, hogy így lesz vége az életemnek. Sokszor megfordul a fejemben az öngyilkosság, de sosem gondolom komolyan. Tudom, ahogy ezt olvasod, lehet, hogy felmerül benned a kérdés: mi a francot élhet át ez a lány, amiért ilyesmi jár a fejében?! AZ igazság az, hogy nem olyan brutális dolgokat, mint amik e sorokat olvasván a legtöbb embernek eszébe jutna. Nincs alkoholista szülőm, nem bántalmaz vagy erőszakolt meg senki, egyszerűen csak úgy érzem, hogy soha nem jön össze semmi. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg tinédzser tapasztalja, hogy hasonló dolgok játszódnak le benne, hiszen szerintem ez egy nehéz időszak. Gyakran érezzük úgy, hogy nincs olyan ember ezen a világon, aki megértene minket. Én is tudom, hogy ez milyen. 

Lehet, hogy páran már feltettétek a kérdést: miért kezdtem el írni ezt a blogot?

A válasz egyszerű: Úgy érzem, senki sem ért meg, senkinek nem tudom őszintén elmondani, hogy mi játszódik le bennem, ezért arra gondoltam, hogy ha leírom, talán jobban fogom érezni magam. Ahogy feljebb már írtam, imádom a barátaimat, és a világ egyik legszerencsésebb illetőjének mondhatom magam, amiért rájuk találtam. Az ember azt hinné, hogy a barátaink nagyon jól ismernek, de szerintem ez nem így van. Persze, jobban ismernek, mint a tanárok, esetleg az osztálytársak, akikkel annyira nem találtad meg a közös hangot, de mégis... úgy érzem, hogy senki sem ismer igazán, még a legjobb barátnőm sem. Igaz, hogy még csak 4 éve ismerem, és sajnos nem is tudunk sok időt együtt tölteni, mégis olyan számomra, mint egy testvér, akit a sors elfelejtett nekem adni. A lényeg az, hogy azért hoztam létre a blogot, hogy megpróbáljam megismerni magam, és hogy kiadjam magamból, amit nem merek elmondani senkinek. 

Remélem, hogy olvasni fogsz, ha már így megtaláltál, és végigolvastad ezt a bejegyzést. Ígérem, hogy nem lesz unalmas a blog, igyekszem minél színesebbé, érdekesebbé, és izgalmasabbá varázsolni. :)

BrokenAngel xx