2012. június 27., szerda

Düh #3

Nem szeretnék kertelni a bejegyzés előtt, csak annyit fűznék hozzá, hogy nagyon régen írtam már, pedig sok minden történt. Igazából én ilyen vagyok, velem mindig történik valami.


Lassan egy hónapja, d valahogy még mindig azzal a fiúval vagyok elfoglalva. Egész pontosan azért, mert idegesít. Oké, nem a fiú, hanem a lány, aki tetszik neki. Van egy barátnőm, aki ismeri, és mindig is azt mondta, hogy utálja a csajt, amit én sosem értettem, mert nekem mindig szimpatikus volt, jóban is vagyunk. Viszont tegnap kihozott a sodromból. Már több, mint fél éve munkát keresek, hogy legyen egy kis pénzem, de nem találtam. Erre neki egy szempillantás alatt sikerült egy egész jó munkát szereznie. Megkapta a fiút, aki nekem tetszik. Egyetlen kérdésem van: miért éli azt az életet, amit én már rohadt régóta szeretnék?! Hol van az igazság?! Ez a csaj csak egy hülye liba, egy tonna sminkkel. 


A másik pedig az, hogy nektek mi a véleményetek erről a 'seen' dologról a facebook chatben? Szerintem ez nem volt jó húzás. Aki lájkolt idézetes oldalakat, szinte mindenhol meg van említve, hogy milyen rossz. Eddig nyugtathattad magad azzal, hogy csak valamiért nem tudta elolvasni, vagy nem volt ideje, és mennie kellett, aztán elfelejtette. Viszont most, hogy ott van, már tudod, hogy ki az, aki nagy ívben szarik rád (elnézést). Ez most jó, vagy rossz? Jó annyiban, hogy megtudod, ki az, akit nem érdekelsz, és tudod, hogy kinek nem érdemes írogatni. Viszont rossz, mert ez nem biztos, hogy kellemesen érint. Így már nem fogjuk tudni magunkat buta kifogásokkal nyugtatgatni, amikről tudjuk, hogy nem igazak, de legalább elhitettük magunkkal, és jobban éreztük magunkat. Ez itt mind saját tapasztalat. 


Remélem, nem gondoljátok azt rólam, hogy csak egy kislány vagyok, aki nem találja a helyét a világban, és csak hisztizni tud. Én nem ez vagyok. Tudom hol a helyem, és igyekszem elfogadni. Nem arra gondolok, hogy egy örök vesztes vagyok (pedig sokszor így érzem), mert tudom, hogy egyszer csak összejön valami, én pedig várom azt a napot, amikor végre nekem is sikerül valami. Nem vagyok szomorú, a barátaim tartják bennem a lelket, és amíg Ők vannak, nincs okom szomorkodni, főleg nem nyáron! ;)


BrokenAngel xx 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése